Sok lesz belőled Szása!

Eljött a nagy nap, erre vártunk már rég. Több havi intenzív felkészülés, túlhajtás és szenvedés, s megannyi próbálkozás, hogy hogy lehetnénk jobbak, gyorsabbak, kitartóbbak. A végeredmény az lett, hogy mindenkinek volt legalább egy fájó testrésze mire odajutottunk, hogy megfussuk az első közös félmaratonunkat. 

Nincs is szél!

A november 5-6-ai hétvégén a mi kis csapatunk - írhatjuk úgy bátran, hogy - nagy fejszébe vágta a fáját. Először is a zömében az Alföld végtelen rónáin felnevelkedett lány és fiúk úgy gondolták, hogy nagy kihívás lenne egy félmaratonnyi távot megtenni úgy, hogy azt magyar viszonylatban hegynek számító terepet leigázva, támogassa az autizmussal élő gyerekek sorsát egy jótékonysági teljesítménytúrán Gyalyatető és Ágasvár térségében. 

Nem nászútra mentünk!

DE!

Na jó, nem is. :) Vagyis ez volt a jelszava a mai Sándorfalvi Country Terep félmaratonnak. Igen, jól olvastátok, félmaraton, tehát ez már megint azokról a bolond futókról fog szólni, akik nem bírnak csak és kizárólag a nyeregben megmaradni.

Laci útjain tekerve

Kíméletlenül jönnek a hidegek, még ha úgy néz ki, hogy nappal van is némi napsütés, a hőmérő higanyszála már nem szökik az egekbe, vagyis egyik napról a másikra beköszöntött az ősz. Ez eddig rendben is volna, ez a természet rendje; de mi legyen a kerékpárosokkal?! 

4. Keceli Nagydíj

Nagy napra ébredtünk vasárnap, egyedi megmérettetésre szántuk el magunk azzal, hogy részt vettünk egy komolyabb időfutamon, a Keceli Nagydíjon. Igaz, hogy már megmutattuk Kecskeméten, még a nyár folyamán, hogy mit tudunk egy házi verseny keretében, de ez a keceli kicsiben más volt.

Ez a negyedik alkalommal megrendezett sportesemény még nem forrott ki akkorára, hogy tömegeket vonzzon, s a résztvevőkből úgy tűnt, hogy nagyobb bringás táborral sem rendelkezik Kecel, ám a környékbeli városokból szép számban eljöttünk oda a próbatételre.

Futottak még...

Talán újdonságként érhet pár véletlenül idelátogatót, vagy akár a Kiskunfélegyházi Amatőr Kerékpáros Klub - röviden KAKK -  tagot is, de a mi kis csoportunk nem csak azon munkálkodik folyton, hogy nyújtsa a láncot, taposs a pedált és koptassa a gumit, hanem bizony néha nyúlcipőt is húz...

"Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép."

Ősz fútta szentesi levelek

...avagy az a különbség a vasárnapi túrázások és a kedd-csütörtöki edzések között, hogy túra közben néha megállunk in... pihenni.

Ahogy beköszöntött az ősz, egyre több szájról és arcról olvasható le a még csak kezdődő kétségbeesés, hogy mi lesz a bringázással. Ugyanis jönnek a hidegek, egyre korábban bukik le a Nap a horizonton, a felhőkből bármikor jöhet egy komolyabb jeges zuhany, amiknek egyike sem túl kellemes egy kerékpáron.

Első közös hétvége

Megrágott, kiköpött, de átengedett a hegy... avagy az első KAKK-os hétvége és csapat(le)építés

Élménybeszámoló, a 0. nap: Indulás

2016. szeptember 9. Az első olyan alkalom, amikor nem csak úgy gyűlik össze a sok bolond bringás, hogy nyeregbe pattanva elinduljon egy irányba és egy hosszabb körrel visszaérkezzen a rajthoz, hanem komolyan felkészülve az izgalomra, remegő kézzel húzza meg a kilazult csavarokat és pumpál még egy utolsót a kerekekbe, mivel tudja, hogy amire most készülünk, az nem lesz egy gyalog galopp.