4. Keceli Nagydíj

Nagy napra ébredtünk vasárnap, egyedi megmérettetésre szántuk el magunk azzal, hogy részt vettünk egy komolyabb időfutamon, a Keceli Nagydíjon. Igaz, hogy már megmutattuk Kecskeméten, még a nyár folyamán, hogy mit tudunk egy házi verseny keretében, de ez a keceli kicsiben más volt.

Ez a negyedik alkalommal megrendezett sportesemény még nem forrott ki akkorára, hogy tömegeket vonzzon, s a résztvevőkből úgy tűnt, hogy nagyobb bringás táborral sem rendelkezik Kecel, ám a környékbeli városokból szép számban eljöttünk oda a próbatételre.

Mi két autóval indultunk neki a nem túl hosszú útnak, s úgy volt, hatan szállunk szembe a többi versenyzővel, csak sajnos Eper az utolsó pillanatban lemondta hátfájásra panaszkodva. Így maradt Attila, Dominik, Ottó és Szabi, akik Félegyházán bepakolták a kerékpárjaikat az autókba és Gábort meg Jakabszálláson vettük fel. Az odaút igen jó hangulatban, beszélgetősen telt el, szinte észre sem vettük, hogy fogynak a kilométerek, s egy olyan egyszerű útleírást, mint hogy az 55-ös km-nél kell lefordulni balra, simán el is vétettük. :) Én ráfognám, hogy pont azon a szakaszon egy akkora madárraj szállt el a fejünk fölött, hogy feketére festette az eget, s nem is tudtunk másra figyelni, viszont ha a szervezőség részéről az elkövetkező eseményeken volna egy olyan figyelmesség, hogy egy kis táblát még pluszban kitennének, hogy "Itt a verseny, vakok!", az is nagy segítség lenne. :P

8 órakkor találkoztunk a BB bolt előtt, s 8:20-kor indultunk el a városból, s igazából nem siettünk, s elkésni sem akartunk a 10 órakor kezdődő regisztrációról, de sikerült elsőként érkeztünk a helyszínre. (S mint a rossz vendégek, utolsóként is távoztunk. :P)
Miután lecsengettük a fejenkénti ezreseket, hogy részt vehessünk a versenyen, elhoztuk az első öt rajszámot a bukósisakunkon, s ehettünk volna bőven müzlit, csokit és almát, ha tudjuk, hogy ilyennel is készülnek, úgy nem hoztuk volna el otthonról a fél éléskamrát.
Amíg a többiek is megérkeztek és pakolásztak, mi már készen álltunk, s egy próbakört tekerve felmértük a pályát, vagyis az útszakaszt. Voltak benne nem látszódó, de sebesség-gyilkoló emelkedők, néha úgy tűnt, hogy lóg az eső lába és persze a szél sem maradt otthon. Közben a bringások kezdtek egyre gyűlni, "karbon-csodák" és akár még egyszerű MTB-ok lovasai a teljes nyugalom nevében várták, hogy mikor állhatnak a rajthoz.
Aztán jött a RAJT. Nem volt előírva, hogy kinek kell menni elsőre, vagy ki ki után következzen, hanem csak ahogy jól esett. Beálltunk a sorba és 2 percenként jött az utasítás, hogy mehetünk. 20 km-esnek volt kiírva a táv, amit teljesíteni kellett fogat összeszorítva, minden erőt összeszedve, a legkevesebb idő alatt, de az útszakasz csak 4,6 km volt. Végén állt egy emberke, őt megkerültük, a rajtnál egy újabb forduló, az út végén megint kerülés és onnan be egyenesen a célba. A rajtnál nem szakadtunk szét, úgy álltunk sorba, hogy Ottó, Domi, Szabi, Attila és Gábor és az időeredményeink:

1. Gábor 29:33 (korosztályában 2. hely, összesítettben 3. hely)
2. Attila 31:33
3. Dominik 32:45
4. Szabi 32:45
5. Ottó 32:47 

Általánosságban leírhatom szerintem nyugodtan, hogy dolgozott bennünk bőven a versenyláz, az adrenalin és bár beleadtunk apait-anyait, maradt még bennünk némi potenciál, hogy jobb időeredményeket is elérhettünk volna, illetve hogy tovább is folytathattuk volna a körözést. És voltak olyan tényezők is, amik miatt akaratlanul is több másodpercet vesztettünk. Gábor például úgy kezdte, hogy a gépe egyszerűen ledobta a láncot, Attila meg az egyik fordulónál kicsit tovább szaladt, ráadásul út közben még traktor is kivágott elé. Ezek okoztak némi rossz szájízt, de később úgy állapodtunk meg, hogy a következő alkalommal legalább könnyebb lesz felülmúlni ezt az első nem túl magasra pakolt lécet. S legyen is úgy, menjünk a következő évben is és persze még sok más versenyre. Végezetül pedig egy kép a mi győztesünkről!