Laci útjain tekerve

Kíméletlenül jönnek a hidegek, még ha úgy néz ki, hogy nappal van is némi napsütés, a hőmérő higanyszála már nem szökik az egekbe, vagyis egyik napról a másikra beköszöntött az ősz. Ez eddig rendben is volna, ez a természet rendje; de mi legyen a kerékpárosokkal?! 

Hogy vigyázzunk az ízületeinkre, öltözködjünk rétegesen és persze már nem kell annyira hajtani a vasat, ahogy nyáron. Innen jött az ötlet, hogy elő kell venni a MTB-okat, amiket a vastag kerekek miatt oly nagyon nem lehet meghajtani, mert nagyobb felületen zabálják az utat... dehát ennek a társaságnak mit számít az? :) Persze ez, amikor ki van írva egy-egy esemény és külön ki van benne hangsúlyozva, hogy nincs tempó, fel sem merül, hogy esetleg lenne olyan emberke, aki gyorsabban menne és legszívesebben felszántaná az utat menet közben. És mindig van legalább egy. A többiek meg iszkolnak utána, mert senki nem akar lemaradni. A mai tekeréssel sem lett máshogy.

Az lett kitalálva, hogy ha már hegyibringa, akkor menjünk ki egy kis terepre is. Lacinak van nagy rutinja és tapasztalata a helyi aszfaltmentes tájak megközelítésében és bebarangolásában, úgyhogy rábíztuk magunkat, hogy vigyen el minket olyan helyekre, ahol van mit nézelődni.
Érkezési sorrendben Erik, Ottó, Vili, Dominik, Márti és Szabi indultak neki a Verebi kocsma irányába, hogy ott találkozzanak Gáborral és Lacival és belevethessék magukat a sűrűjébe. Késésben voltunk már az indulás tekintetében is, így sajnos Eriket a downhill-es kerékpárján seperc alatt kinyírtuk azzal, hogy lefaragjunk néhány percet az úttal. Már a másik kanyarnál úgy döntött, hogy inkább visszafordul, ennyi testmozgás mára neki elég. Az a pár domb, ahol végül kikötöttünk, az ő bringájának pedig igazán jól feküdt volna. :/

Az itteni alföldi terepviszonyokról tudni kell, hogy hiába az elszórt erdős területek, a homok a mérvadó. Legyen szó tanyákat összekötő földes utakról, vagy füves sztyeppékről, alatta a laza szerkezetű talajba szépen süpped a kerék, kapar a gumi és csavarodik ki az ember kezéből a kormány. Az ilyen területeken már kicsit visszább esett a sebesség, sőt bőven akadtak olyan kissé hullámos szakaszok és emelkedők is, ahol már a legnagyobb rutin is kikényszerített minket a nyeregből és tolhattuk magunk mellett a bringákat. 

Ekkor vált tudatossá, hogy azok az apró gazok, amiken simán átgázoltunk, a királydinnyék termőhelyei voltak. Nadrágjaink lábszárán, a zoknikon és cipőfűzőkön megjelentek ezek az apró kelletlen szurkáló biz-baszok és a gumik is szép számban szedtek fel belőle. Itt megindult egy kis para, hogy ne kelljen már még defektekkel is foglalkozni, de szerencsére mindenki megúszta enélkül. S közben megmásztuk az úgynevezett "Macskás"-t. Attila és Dominik bátran leereszkedett olyan helyeken, amit a cross-motorosok már jól betörtek maguknak. Akadtak olyanok, akik olyan szerencsétlenül akadtak el a homokban, hogy a hátukra fordultak bringástól, égre meredt lábakkal, mint a szenvedő bogarak, de komolyabb bajunk nem lett, hisz a homok nem üt nagyokat. :)

De gyorsan elszaladt az idő, s aztán az utunkat lerövidítve gyorsan hazatekertünk még a sötét előtt, kicsit megizzadva és elfáradva. Jól esett, hogy a vasárnapi ebéd után egy ilyen tereptúra megesett. :)