Helyreigazítás

Olvasói megkeresések alapján kiderült, hogy az előző, 2017. augusztus 20-ai bejegyzésem némiképp félreérthető, fanyar, túlzó humorom felháborodást kelthet egyesekben. Ezúton szeretnék megkövetni mindenkit, hogy természetesen a triatlon, a vasemberkedés, nem egy könnyű műfaj, sőt! Testet, lelket meggyötör nemcsak a verseny, hanem a felkészülés alatt is. Ám mint minden, ami kitűzött cél, és eléri az ember, búsásan kárpótolja a belefektetett fáradtságot és szenvedést.
S tovább ne adjon félreértésre okot az a túlzó állítás se, hogy egyáltalán semmilyen felkészüléssel teljesíthető ez a táv, vagy bármely más. Aki ledolgozza a napi 8-10-12 óráját, utána hazaérve ledöglik a tévé elé, akármilyen sportos testalkata van, egy másodpercig se gondoljon arra, hogy másnap benevez egy versenyre. :P Pusztán arra szerettem volna egy kis gúnyos megjegyzést tenni, hogy a mi heti pár kerékpáros edzésünk, néha egy-egy úszás, és az "el kellene menni futni" talán elég a teljesítéshez, de hogy büszkén, jó időeredménnyel végezzük, ahhoz elég sovány. Azokkal a fiatal srácokkal-lányokkal, akiket még annyira nem nyomaszt a napi munka, vagy mellette bőven van ugyanannyi idejük sportolással tölteni a napot, egy labdába sem rúghatunk... De igyekszünk! ;)
És Ti?! "Csatlakozni ér!" 

Halasi Haj-táska

Az előző bejegyzésben Szabi tollából azt olvashattuk ki, hogy egy triatlon versenyre simán be lehet nevezni, elmenni és lehet teljesíteni anélkül, hogy készülni kellene rá. :) Lehet tudatos reklám volt, vagy csak így sikerült?! A lényeg, hogy a banda felbőszült: "ki ha én nem... sokkal jobb vagyok... ha ő végigcsinálta, akkor én összekötözött fél lábbal is" ésatöbbi nagyszájúság. Azóta volt egy Nagyatád, egy Szálka, csak hogy a nagyobb neveket említsem, amik ki is maradtak, de a minap itt volt nekünk a szomszédos Kiskunhalas.