Hogyan lettem félbádogember :)

No kérem az úgy kezdődött, hogy... befizettem a nevezési díjat, és mivel úgy neveltek, hogy megeszed fijjam amit kitettél... hát szóval így kezdődött :) Mi is? Féltávú vasember versenyem, vagyis 1,9km úszás után 90km bringa megkoronázva egy félmaratonnal.

Na de kissé visszalépve az időbe, ezt a tervet már pár éve dédelgettem, tavaly akartam menni, de mivel nem volt tél, hamar indult a boltban a szezon... így az alapozás teljesen kimaradt. Na de ha már nem tudtam elmenni, hát úgy alakult, hogy Mártival, Domával, Ottóval és néha Szurmikkal elkezdtünk futni... ebből lett aztán a Fuss Félegyháza Fuss FB csoport is. Ottót kineveztük edzőbának, mert hogy Ő osztotta az inspirációt, és ennek eredményeként 2016 dec.-ben lefutottuk életünk első félmaratonját, majdnem a 2 órás álomhatáron belül. Köszönet érte mindenkinek, ez úton is! No itt kezdődtek a problémák: arc megnőtt, edzések el-el maradoztak... és ahogy jött a tavasz, bolt költözés, ízületi fájdalmak... szóval kb. március elejétől teljesen abbamaradtak a futások. Na nem baj, majd ráállunk az mérlegre úszásra! Meg is lett, jól is ment, kb. egy hónapig. Amint megjött a jobb idő, jöttek a bicós edzések, és minden más ment a levesbe.

Na és eljutottunk 2017 július 1.-hez, amikor is este 11-kor még azt nézegettem, hogy másnap hajnalban mit hagyok itthon. Sajna nincs megörökítve a kupac, de igazán... kezdő féltávoshoz illő volt. Fél 12-kor sikerült ágyba kászálódni, de éjfél elött elaludni nem igazán.
Másnap hajnali 4:30-kor csörgött az óra, duplakávé, bepakolás, ősöktől könnyes búcsú és irány Dunaújváros. Rajt csomagátvétel és depo nyit 7-től, szerencsére ott is voltunk 7:20-ra. Minden ment flottul, a nagy kupacot bevittem a depóba, a "majd eldöntöm akkor és ott" jeligével. Hasonló profizmussal terveztük meg hű fegyverhordozómmal Sancho Mártá-val, hogy mikor és hogy lesz a frissítés: legyen minden nálad, aztán majd kérem ami kell :D

A rajt időpontjához közeledve elindultunk le a Duna holtágához, ahol ránk pingálták a számainkat majd megmártóztunk és felsorakoztunk a rajthoz. 9:05-kor eldördült a rajtpuska és uccu neki! 400m után azt hittem leszakad a karom, de aztán szépen evezve, kisebb könyökfájdalommal a pakk közepén jöttem ki és irány a depó.

Ekkor már érződött, hogy ez a hétvégi lehűlés amit Meteorológus Mihály hablatyolt... nem igazán sikeredett. Tűzött a nap mint a veszedelem, így hát magamra öltöttem hőn szeretett mezünket, egyet gyorsan sztriptízeztem, felkaptam a bicós nadrágot és uzsgyi kifele a depóból, kezdődött a bicó. 

Na igen, itt néztem, olvastam én, hogy 45m szintemelkedés körönként, de azt nem írták, hogy mindez egy 6-10%-os emelkedővel... Aztán gondoltam sebaj, majd ott a lefele... ilyet még nem ettem: akkora pofaszél volt, hogy rendesen taposni kellett lefele, hogy 35 fölé kússzon a mutató. Cserébe az alsó rakparti részen kaptunk egy kis hátszelet, ami a frissítéshez igen jól jött. No és ebből a 7,3km-es körből tessék, 12 :) A frissítés az ad-hoc jellege ellenére szerencsére jól sikerült, köszönhetően kedves kis feleségemnek, aki várta, leste minden kívánságomat és a köv. körre minden ott volt, köszönet érte még egyszer, itt is! 

Ennek ellenére a 7-8-ik kör környékén éreztem, hogy kezd elfogyni az erő a lábaimból -érződött, hogy 50km-ek szoktak lenni az edzéseink- ezért picit visszavettem. Ennek ellenére elég sokat sikerült előzni bicón, bár nem igazán lehetett tudni, hogy most negyed vagy féltávos a sporttárs... de jó érzés volt. Egész jó állapotban tettem le a bicót, és ismét 5-6 percnyi depó után -visszavettem a triatlonos nadrágot futáshoz - ez nagyon rossz döntés volt!!- nekiindultam lecammogni a félmaratont

A futás 6x3,5km-es körön volt, így a frissítést igen jól meg lehetett oldani. A frissítőponton ment be a sós paradicsom kólával, majd Mártitól kaptam az izót. Ezt már 1. kör után éreztem, hogy sok lesz, u.h.
Mártit elengedtem szabadságra, és folytattam utamat... egyre kevesebb lelkesedéssel. Míg az első kör olyan 20p körüli volt, a másodikban már bőven 6:20p/km tempónál jártam és éreztem, hogy ez csak rosszabb lesz. A harmadik körben jött az első mélypont, a tempó nagyon visszaesett és bele is kellett sétáljak. Ekkor már látszott, hogy a 6 órán belüli álomidő az nem lesz meg, módosítottuk 6:30-ra. Negyedik körben picit visszajött az erő, befaltam egy zselét is, egy magnéziumot is és a sós paradicsom+kóla combo is hatott :D Ennek ellenére már csak 6:30-7 közötti km-ek jöttek. A visszafele vezető úton találtam egy nyulat, aki 6p/km alatti/körüli tempót ment, rá is álltam, de ennek az lett a vége, hogy az ötödik kör... na ez volt az igazi mélypont. Fájt már mindenem, hosszú séta volt benne, de utána sem találtam a ritmust. Húztak el mellettem -igaz idő közben már elindult a sima félmaraton futóverseny is-  és ez még demoralizálóbb volt.

Valahogy azért csak elszenvedtem magam a kapuig, onnan meg 100m-re volt a frissítőpont ahol megpihentem, feltöltöttem és nekilódultam az utolsó körnek. Ott volt a cél, a 6:30 és tudtam, hogy ehhez meg kell nyomni ezt a kört. Odafele szembe szél volt, ami a kör elején jó volt, mert hűsített, de elég gyorsan kezdett alábbhagyni a lendület. Eszembe jutottak Atesz szavai, hogy előre kell néz és csak menni, menni. Mentem és mondtam magamban, hogy nem fáj, meg tudod csinálni, stb. marketing dumákat. Aztán jött a forduló és szerencsére eléggé felmérgelt egy fickó, hogy elkezdjem üldözni. Le akartam hagyni! Ez az utolsó km-re olyan küzdelem lett, hogy már 5p/km-es tempóval trappoltunk egymás mellett. Mikor megláttam a célkaput és hogy 20mp van még a 6:30-ig, akkor már hallottam az ellenfél lemondó horkanását, már csak az idővel harcoltam.
Na és a befutó... hát, az egyedire sikerült, mondjuk úgy, hogy bevetődtem :) Az igazság az, hogy a szpíker nyújtotta a kezét a pacsira, amiből az lett, hogy én nem a szőnyeget figyeltem erre az csúnyán megapasztott, mire én tigrisbukfenccel átugrottam, és Márti jó érzékkel pont a köztes pillanatot kapta el :D
Cserébe megkaptam a legegyedibb befutói korreográfiáért járó díjat :)

Na kérem, hát valahogy így történt, hogy én is félbádogembör lettem. Persze ha figyelembe vesszük, hogy Flander Marci ugyanott ugyanezt 4:11-es idővel teljesítette... hát akkor már sokkal árnyaltabb a kép, de ő biztos nem 4 órát aludt előző este :D:D:D

Jövőre visszamegyek megjavítani ezt az időt, terv szerint nem is kicsivel! Ki tart velem? ;)