Nem nászútra mentünk!

DE!

Na jó, nem is. :) Vagyis ez volt a jelszava a mai Sándorfalvi Country Terep félmaratonnak. Igen, jól olvastátok, félmaraton, tehát ez már megint azokról a bolond futókról fog szólni, akik nem bírnak csak és kizárólag a nyeregben megmaradni.

Szívesen írnám, mert az jobban hangzana, hogy ez volt az első közös megmozdulásunk és hogy milyen jól sikerült, de az az igazság, hogy jóval azelőtt, hogy elkezdtük volna a futásokat edzés jelleggel a városban, már egyszer képviseltük magunkat a nem túl távoli múltban. Még a nyár folyamán részt vettünk a Mercedes gyár futásán Kecskeméten. Ami Bács-Kiskun megye, Sándorfalva meg már, ha jól tudom, Csongrád megyéhez tartozik. Szóval így, ha hasogatnám a szőrszálakat, akkor több szempontból is írhatom simán, hogy első közös futásunk Hobbitfalván és a Megyén kívül is. És persze az első közös terepfutásunk is. :P

De ki is az a mi?! A napokban a bántóan fiatal születésnapját ünneplő Márti mellé Dominik, Ottó és Szabi csatlakozott, hogy dagonyázzon egy kicsit a sárban és friss erdei levegőt szívva futhasson 9 és 21 km-eket. Ebből viszont annyi valósult meg, hogy dagonya nem nagyon volt... bár ez az ősz most eléggé vizes és hideg a levegő, ráadásul még tegnap is bőségesen esett az eső, szerencsére a szervezők újratervezték az útvonalakat, így viszonylag elég szárazon megúsztuk a mai napot. A nap mára szépen kisütött, s ha voltak is a földes utakon kisebb-nagyobb tócsák, mellette volt még bőségesen hely, mégha libasorban is, de ki tudtuk kerülni. Az hogy a föld néhol kissé besüppedt még talán pluszban kímélte is az ízületeinket, mert jobban tompíthatta a ránehezedő testünk súlyát, mintha aszfalton tettük volna meg az utat. Igaz, voltak aszfalton megteendő szakaszok is, de ott legalább szépen kipotyoghattak a cipőtalpaink redőiből a sarak, így aztán egy tiszta versenyt tudhattunk magunk mögött.

A 9 km-es távot Márti, Doma és Szabi vállalta be, Ottó meg bolond módon a 21-ből csinált 25-öt, mert mint a szemellenzős lovak, csak az előtte lévőt követte és így sikerült két eltévedős kitérőt is tennie. :P A többiek viszont nagyon szépen teljesítettek. Az edzéseken panaszkodó fiúk, látván hogy semmi fejlődés nincs a tempójukban, itt a versenyen odatették magukat és a 7-8-dik helyen futottak be a célba. Míg Márti a női kategóriában dobogóra is állhatott és elhozhatta a bronzérmet és a vele járó ajándékokat.

S itt ennél a pontnál meg is állnék egy kicsit, hogy egyrészt akinek van kedve, megkereshesse a kis futó osztagot, gratulálhasson akár személyesen is ezért a teljesítményért. Mert azért be kell vallani, attól hogy síkon futottunk, meg nem szakadó esőben, azért találó volt a mottó: "Nem nászútra jöttök!" :)

Másrészt szívesen elkezdenék dobálózni időadatokkal, pontos km-ekkel és hivatalos fotókkal, de az még egy kicsit várat magára. A szervezők általában 3-4 napig szoktak csücsülni ezeken, szóval akit érdekel, hogy érdekesebb és színesebb legyen ez a bejegyzés, a jövő hétvégén is kattintson erre. Innen folytatom! ;)

Update: Általában futás közben nem a legelőnyösebb képet csípnek el ez emberekről a fotósok, de megpróbáltam a "még elmegy" kategóriában kiválogatni párat, jöjjön most ezekből egy kis csokor:



És a száraz tényszerű adatok pedig úgy néznek ki, hogy Márti 9 km-en 49 perc 30 mperces idejével mindösszesen csak alig 2 perccel maradt el női első helyezett mögött. Ugyancsak 9 km-en Szabi 46 perc 37 mperccel a férfiak között 7-dik helyen, és Dominik 46 perc 50 mperccel a 8-dik helyen futott be a célba. 21 km-en Ottónak a cél eléréséhez már 1 óra 53 perc 47 mpercre volt szüksége. Még szerencse, hogy a többieknek nem csak rá, de az utolsó futót is meg kellett várnia, mert csak ez után következett az eredményhirdetés, ahol hatalmas tapssal és üdvrivalgással köszönthettük a kis dobogósunkat. :)