Eljött a nagy nap, erre vártunk már rég. Több havi intenzív felkészülés, túlhajtás és szenvedés, s megannyi próbálkozás, hogy hogy lehetnénk jobbak, gyorsabbak, kitartóbbak. A végeredmény az lett, hogy mindenkinek volt legalább egy fájó testrésze mire odajutottunk, hogy megfussuk az első közös félmaratonunkat.
Volt egy olyan terv, hogy nem szakadunk el egymástól, s ahogy a városi futásainkkor általában együtt megyünk végig a kijelölt útszakaszon. A rajt pillanatáig úgy is volt, hogy megyünk egy darabig közösen, s majd meglátjuk kinek hogy engedi a sérülései a tempót. Ám a szervezőség olyan indítást talált ki, amit eddig még nem is láttam. Zónákra bontotta a tömeget átlagsebesség alapján, így én rögtön választás elé kényszerültem. S bár tudtam, hogy vajmi kevés esélyem volt dobogóra kerülni egy olyan eseményen, amin közel ezren vesznek részt, de nem szalaszthattam el a lehetőséget, hogy esetleg a KAKK csoport nevét öregbítsem. Legvégül a 9. helyen sikerült befutnom (1:27:31).
A többiek, Márti, Szabi és Domi is, közel azonos idővel, nagyon szépen teljesítettek. Az edzések megkezdése előtt még féltek, s a szinte elérhetetlennek vélt félmaratoni távot most simán teljesítették. S dacára az erős izgalmi állapotban mérhető KETTŐ teljes °C-nak, és a mozgást engedő, de nem túl télies látszatot keltő testhez simuló ruháknak, igen szép idő alatt letudták a távot, első próbálkozásra.
Dominik a 347 egyéni félmaratonon induló közül a 188. helyen érkezett be, s korosztályában csak 28 férfi előzte meg (1 óra 58 perc 56 másodperccel). Szabi 2 óra 41 másodperccel már másik korosztályban 62. helyen érkezett be a férfiaknál, s 208. helyen összetettben.
A nők tábora sajnos még mindig egy kicsit kisebb, de így persze jobb pozíciókat is el lehet érni. Márti 2 óra 3 perc 37 másodpercével a 25. helyen érkezett be, s 229. helyen összesítettben. S persze ott lebegett a szemünk előtt a 2 órás határ, de ilyen hidegben nem volt ez túl nagy, vagy komoly cél, hisz ilyenkor fokozottan vigyázni kell az ízületekre és a levegővétel sem túl egyszerű nagyobb tempónál.
Összegezve, habár nem értünk el úgymond eredményt, de lett egy szép befutóérmünk, támogattuk a szegedi gyermeksebészetet, s közben még futottunk is egy élvezeteset olyan helyeken, amit előtte még nem láttunk. :)
ui.: A címhez fűzve egy kis magyarázatot; mivel Szeged nincs túl messze a határtól, ráadásul egyetemi város is, rengeteg külföldi nevű futó is részt vett a versenyben, s szemtelenül sok dobogós helyet bitoroltak el tőlünk. :P
Összegezve, habár nem értünk el úgymond eredményt, de lett egy szép befutóérmünk, támogattuk a szegedi gyermeksebészetet, s közben még futottunk is egy élvezeteset olyan helyeken, amit előtte még nem láttunk. :)
ui.: A címhez fűzve egy kis magyarázatot; mivel Szeged nincs túl messze a határtól, ráadásul egyetemi város is, rengeteg külföldi nevű futó is részt vett a versenyben, s szemtelenül sok dobogós helyet bitoroltak el tőlünk. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése