Ősz fútta szentesi levelek

...avagy az a különbség a vasárnapi túrázások és a kedd-csütörtöki edzések között, hogy túra közben néha megállunk in... pihenni.

Ahogy beköszöntött az ősz, egyre több szájról és arcról olvasható le a még csak kezdődő kétségbeesés, hogy mi lesz a bringázással. Ugyanis jönnek a hidegek, egyre korábban bukik le a Nap a horizonton, a felhőkből bármikor jöhet egy komolyabb jeges zuhany, amiknek egyike sem túl kellemes egy kerékpáron.
Szóval kezdünk erősen függni az időjárástól, de most vasárnap még így is a következő variációk közül kellett, hogy válasszunk: Egyrészt volt Szegeden a városvédő felvonulás, a Critical Mass, ami nem túl hosszú, de kényelmes tekerés. Másrészt Pécsett volt még egy verseny, Tour de Pécs, ami szintén nem nagy táv, viszont elég intenzív mozgást igényelt. S míg Szegedre el tudtunk volna tekerni, hogy kissé túrázás jelleget is vigyünk a dologba, Pécs megközelítését már inkább csak kocsikkal lehetett volna megoldani. Melyiket válasszuk? Pörögtek fejben az érvek és ellenérvek, s válaszul az lett, hogy inkább tegyünk egy nagyobb kört a környéken.

Szabi mondta nekem, hogy találjak ki valamit, legyek kreatív, én meg ráböktek Szentesre. Csongrádon már jártunk, s onnan Szentes már szinte csak egy köpés, szóval nagy kreativitás nem kellett hozzá, viszont bringával még sosem tettem a lábam Badár és Kőhalmi városába, így nagyon vonzott a gondolat. Plusz nagyon rövid keresés után kiderült, hogy már ott is kapható Csíki sör, amivel a többiekre is talán egy kicsit lehet hatni, így nem is lett leszavazva. :) A térkép megrajzolása innen már gyorsan ment. S próbaként bemásoltam az órámba, hogy majd az azon lévő vaktérképen hátha könnyen el tudunk igazodni, "szól" mikor merre kell menni, gond és segítség nélkül eljuthatunk A-ból B-be. Ez a része annyira nem jött be, majd legközelebb hanyagolhatjuk is ezt a fajta új technikákat és maradhatunk a jó öreg paraszti eszes megoldásnál. Azért beteszek ide egy képet, bal oldalt a (nem teljesen az, ami az órára került) tervekről, és jobb oldalon az, amit megtettünk. Lehet hiba-keresőzni. :P 

A "túra" 9:30-as gyülekezés után 9:45-kor indult Márti, Attila, Gábor, Laci, Ottó és Szabi részvételével. Most így utólag azt írja az Internet, hogy 6 km/h-s szelünk volt. Ez a gyakorlatban sokkal, de sokkal komolyabbnak érződött és szinte végig úgy éreztük, hogy szemből érkezik. Emellett egy átlagos, kellemes 20°C-ban töltöttük a napot a felhős égbolt alatt. 

A kép Lacitól lopva. :)

Az első megállót már Szentesre terveztük, de ha már ott voltunk a Kőrös-torok mellett, lenéztünk a partra. Vasárnap délelőtt egyetlen büfé sem volt nyitva, a víz hihetetlenül alacsonyan volt. Ahol még múltkor térdig gázolva néztük a víz sodrását, csak a száraz homokos meder volt, felállított röplabda hálók és egy-két megszállott horgász ráhúzódva a vízfolyás szélére dobálták be a botjaikat.

Ennek a megállónak köszönhetően pont délre érkeztünk meg Szentesre az előre kiszemelt vendéglátó egységbe. Szerencsére volt még Csíki sörük, gyorsan ki is rendeltük és még némi harapnivalót is, mert legközelebb már csak a révnél terveztük a következő megállót, a magunkkal hozott madárlátta szendvicseinkkel, ami onnan még nagyon messze volt.

Különösen úgy, hogy Kunszentmárton-on keresztül Tiszaföldvárig a 45-ös és a 442-es út olyan végtelen egyenes volt, s közben mellette a táj olyan fátlan (az itteni pont egy nem olyan kép), üres, puszta szántóföldek, hogy szinte idegeket tépve vártuk már, hogy mikor lesz vége.

Aztán jött Nagyrév és a Tiszán átkelés. Izgalmas koronája a túrának, mivel az alacsony vízállás miatt a komp már nem üzemelt, így maradt a kis csónak, amibe egyszerre csak hármunkat engedtek beszállni biciklivel. Két forduló, de olyan gyorsan átvittek minket a túlpartra, hogy szinte fel sem ocsúdtunk és már ott is voltunk. Innen már belátható közelségben került az otthon gondolata, gyorsan be is kapkodtuk megmaradt ételünk-italunk, pótolva az elveszett energiákat és teljes lendülettel pörgettük a pedáljainkat a cél felé. Egyöntetűen állíthatom, hogy meg is döglöttünk a végére. A tervezett 6 órás útból így is majdnem 7 óra lett, viszont ha leszámoljuk belőle az állási időket, akkor 5 és egy negyed óra alatt tettük meg a 140 km-es távot, ami nem egy edzős átlagtempó, de túrázásnak sem éppen nevezhető. :P Persze Laci és Gábor még mindezt megfölözte egy Fülöpjakab és Jakabszállás megállókkal, mire hazaértek. Úgyhogy mi még nem is panaszkodhatunk, hogy csak Félegyházáról jöttük és mentünk egy ilyen kis kört. :)

Bónusz rév-kép: