Gasztró sarok #1

Tagadhatatlanul még mindig tél van, ezért a szabadtéri sportok akaratlanul is kicsit háttérbe szorulnak, teremben ugrabugrálni nap, mint nap egy idő után unalmassá tud válni. Tehát érdemes odafigyelni arra, hogy mikor-mit eszünk. Persze aki amúgy is odafigyel a kalóriákra és pontosan nézi mennyi szénhidrátra és fehérjére van szüksége, az betéve tudja az összes tudományos cikket a témában, meg sorban állnak a konyhájában az előre elkészített és kiadagolt ételek, porok és vitaminok. Nem rájuk gondoltam elsősorban, hogy meggyőzzem őket, mennyivel gusztusosabb és ínycsiklandóbb egy sült csirkecomb, mint egy porból készült, fura színű sűrű valami, hanem azokra, akik Csipkerózsikaként csak késő tavasszal veszik észre, hogy szép lassan felcsúszott pár olyan kiló, ami abszolút nem hiányzott.

Futásról fagyást elviselőknek!

Rég nem tapasztalt cudar telet vagyunk kénytelenek elviselni az idei évtől, de még álljuk, vagyis futjuk a jeget. Persze nem találkoztam még olyan élő emberrel, aki ne mondta volna legalább már egyszer, hogy „Legyen már végre nyár!”. Én is hasonló véleményen vagyok, csak amikor a rengeteg ruha már mit sem segít, egy régi kabaré-képpel próbálom magam feldobni, amikor Usztics Mátyás Teri nénit alakítva mesél az uráról, Tibiről, aki úgy jött haza a fogolytáborból, hogy fél lába fából volt, de térdtől fölfelé! :P

Sok lesz belőled Szása!

Eljött a nagy nap, erre vártunk már rég. Több havi intenzív felkészülés, túlhajtás és szenvedés, s megannyi próbálkozás, hogy hogy lehetnénk jobbak, gyorsabbak, kitartóbbak. A végeredmény az lett, hogy mindenkinek volt legalább egy fájó testrésze mire odajutottunk, hogy megfussuk az első közös félmaratonunkat.