KAKK hétvége: Mecsek

"A fiúk a bányában dolgoznak..." szólt a régi Hófehérke és a hét elgyötört törpe kabaré előadásban. S most is 7 meggyötört törpéről szól ez a mese, amibe egy lány és hat fiú esett... illetve nem is esett. Vagy de? Na, kezdem az elejéről, az a biztos, a tuti...

Volt egyszer, hol nem volt az Alföld. Végeláthatatlan egyenes puszta, szántókkal és némi fával tarkítva. Itt kerékpározott vidáman a lelkes társaság, dacolva a tavaszi hideggel, az állandó széllel, és a néha a nyakukba hulló esővel, mígnem úgy nem döntöttek, hogy meg nem valósítják a klasszikus sláger szöveget, miszerint "a hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe..." és úgy is tettek.

Robi hiányzik a képről...

Márti, Doma, KiseF, Robi, Ottó, Szabi és Zoli fogtak három szekeret, jól megpakolták ruhákkal, elemózsiával és az elmaradhatatlan drótszamaraikkal és péntek délután, illetve este elindultak Pécs irányába és meg sem álltak egészen Magyarhertelendig. Itt a termálfürdő mellett meg is találták a szállásaikat, a még a régi szocializmusból visszamaradt faházak személyében. Szerencsére hideg nem volt éjszakára, az ágyak meg megfeleltek a célra, így aztán gondjuk maximum csak annyi lehetett, hogy néha a tusoláskor már nem mindenki jutott meleg, vagy legalább langyos vízhez. ;)

1. nap: Megérkezés, átszellemülés hegyibringássá

Két hullámban indultunk a Dunántúlnak. Robi és Ottó már kora délután felpakolták az autókat és nyakukba vették a térképet. Szabiék csak a bolt zárása után tették ugyanezt, de a szálláson a többiek addigra már szépen nyakára hágtak egy-két sörösüvegnek, valamint előkészítették az estebédhez való tábortüzet. Amikor végre összegyűlt a banda, közösen nekifogtunk a sütögetésnek. Nyársakra szúrtunk mindent, ami jóféle húsból volt és a tűz fölött megégetve, szinte még lángolva nyomtuk befelé, hogy a szánk széle vastagon csillogott a zsírtól. Kellett az energia, nemcsak másnapra, de még aznap nekiindultunk egy rövid útra felmérni a terepet az Orfűi-tó környékén. A békák brekegtek, a tücskök ciripeltek, a mi kerekeink meg morogtak az éjszakában. Már bőven éjfél után indultunk neki, s a rövid körút végeztével hajnal 3-ra már le is bírtunk feküdni. :P

2. nap: a TV-torony

Az időjárás előrejelzés eléggé baljóslatú volt aznapra. Felhőátvonulás, szakadó eső, lehűlés, egy sem az a szó, amire szükségünk lett volna aznap, de reggeli után akárhogy is volt, beöltöztünk szépen és elindultunk a legjobbakat remélve. Kezdetben úgy is volt, hogy az a pár csepp eső még nem lesz a világ vége. Aszfalton haladtunk, kerékpárúton, amin nem látszódott az emelkedő, de azért sunyin gyilkos volt már az is. Hanem aztán mikor elértük a TV-toronyba felvezető utat, ahol már tényleg látszott a meredekség... és akkor még meg is jött az égi áldás. 

Szabiék még nem értek fel...

Igazából szerencsések voltunk, mert nem volt vészes eső, s fönt a toronynál is átvonult felettünk még egy nagyobb zápor, de azt fedett helyen, eszegetve éltük át, miközben otthonról jöttek a hírek, hogy apokaliptikus viszonyok alakultak ki az égen. De minden vihar véget ér egyszer, s aztán jön a napsütés és a felszálló pára. S hogy innentől kezdve ne írjak többet az időjárásról - nem vagyok angol, hogy ez állandó téma legyen - már csak napsütés kísérte utunkat a hétvégénk fennmaradó részére. 

A tavalyi mátrai kiránduláshoz képest most igencsak kevesebb harci terepben volt részünk. Ennek az útvonalnak is a java része aszfalton ment, amin ugyanúgy érződtek a szintkülönbségek, de ezt a mai napot megúsztuk mindenféle defektek és esések nélkül. S ennek köszönhetően még világossal vissza is értünk a szállásunkra még úgy is, hogy Komlón még megálltunk délután 4-kor egy gyors ebédre. :) 

Az esti bográcsos sütögetés menüje CSILISBAB volt. Robi szokásához méltóan megcsillogtatta főzési tapasztalatait és tudását. A megfáradt és bőven jóllakott társaság így már nyugodtan térhetett vissza a fekhelyére éjszakára... bár a nyugalom abban egy kicsit sántított, hogy a sörünk véletlen gyorsabban elfogyott, mint gondoltuk. Ottó és Szabi még tett egy reménytelen próbát a faluba tekeréssel, hogy az egyetlen központi helyen lévő ABC, dohánybolt, kocsma épületben legyen valamelyik része még nyitva és ki tudjanak minket segíteni, de sajnos ez nem jött össze.
Ezek után tényleg jött az ágy, s volt aki villanyoltás után egy perccel már, mint akit fejbevertek, úgy húzta a lóbőrt. Ja és komoly sportemberekhez méltóan nem csak a testi mozgásunk volt meg, hanem a belső tisztítására is nagy hangsúly fos...feszült a wc-kben. Nemcsak a csilisbab, de Doma például a kókusztej-sör kombóról is tudna mesélni, illetve hasznos tanácsokat adni; és KiseF sólet-jeiből is nem csak só lett. :P

3. nap: a nem zsongó Zsongorkő

Robinak a második nap erősen betett a térdének, így a szálláson maradt a maradék ehető dolgokat összefőzni, míg mi egy kisebb kört vállaltunk be a környéken. Persze a kicsi körből ahogy haladunk egyre nagyobb lett, egyre több lett benne a terep, a sziklás lejtő és a saras kaptató. De vagy ügyesedtünk tavaly szeptembere óta, vagy erősödtünk és tapasztaltabbak lettünk, vagy csak látszatra tűnt komolynak a terep, de még ezt a napot is túléltük defekt nélkül. Esésben is csak Doma nyomott egy bukfencet bringástól együtt, de azon kívül, hogy a héten talán lesz egy-két helyen kék-zöld foltja, vért nem hagytunk a Mecsekben, viszont a szikla ormokból lenéztük az egész környéket. :)
Kaja, gyors tusolás, pakolás, indulás... és hipp-hopp, éjfélre már itthon is voltunk! Másnap mocsok nehezen akart beindulni a munka... hiába, akit egyszer megcsap a tiszta természet szele, nem vágyik azonnal vissza a modern civilizációba.